Ruca írás

A befőttlét dillemája

Van hogy csak vagy, mint hal a vízben, vagy mint a befőtt a polcon. Igen, ez az állapot tényleg létezik és szerintem a befőtteknek fogalmuk sincs, miért kell ott dekkolniuk.

Én most a szobámban ücsörgök, és várok. Hogy pontosan mire, azt magam sem tudom, csak vagyok a polcon, néhány porszem telepszik rám...tovább várok.

Ez az az idő, amikor fogalmam sincs róla mi lenne a jó. Vajon lesz olyan idő is, amikor már a befőtt állapot nem lesz ilyen kínos, vagy egyáltalán nem is lesz befőtt állapot? Vagy talán mint ahogy mindennek meg van a maga ideje, a halas aktivitásnak is teret kell engedni néha, például, mikor egy idegen kultúrájú családdal élsz és még plusz bonyodalmak is közbejönnek?

Ha egyszer eljön a befőttnélküli állapot, akkor majd okosabb leszek.

Na de várjunk csak. Egy befőttállapotnak 2 módon lehet vége.

-Egyik verzió, hogy ott dekkol a polcokon, csak van és ücsörög és halálra unja magát, mert még a szomszéd se néz rá, és ahogy ott forr magában, egyre inkább nyilvánvaló, hogy soha senki nem fogja felbontani, hanem a penész látható jeleit kikutatva egy mozdulattal a szemetesbe kerül.

Nem, nem! Ilyen velem nem történhet.

-Lássuk mi a másik út. Nos igen. Belépsz a spájzba, és végigpásztázod szemeddel az oly lágy harmóniában felsorakozó befőttesüvegeket. Szemeid pihenteted az érett gyümölcsök lágy ringatózásán, ahogy a selymesen és andalítóan édes lében pihennek. Mind nagyon kívánatos, de van egy üveg ami nem hagy nyugodni, mert az annyira vonzó és édes. Kínálja magát, rád mosolyog, mesél magáról de nem mond mindent el. És ebben van a titok.

Eladta magát, te pedig megvetted.

Polcról le, és hallod már a kupak cuppanását.

Nyitva az üveg, hát mesélj még magadról!

Betegség-gyógyulás? Hittel az Úrban!

Tegnapelőtt szabadnapom volt, és mivel a nap sütött, és már nagyon vágytam kifelé, így úgy döntöttem bicajra pattanok, és ellátogatok a város határán kívüli zöld területre. Kb 2-3 órát lehettem kinn. Itt boldog-boldogtalan, gyerek, fiatal és idős egyaránt bicajozik. A hollandok bicajjal a fenekük alatt nőnek fel. Lehet tél, vagy nyár, eső, vagy fagy nem jelent akadályt. Gondolom a szervezetük is hozzá van szokva, hogy hidegben is a pedált tapossák, mert nem látok senkit eszkimójelmezben, sőt sok lány rövidke kabátokban rója az utakat. A jó magyarok azonban télen általában pihentetik a bicajukat a garázsban. Nos, így eshetett az meg, hogy sikerült megfáznom. Kicsit fájt a fülem, meg a torkom, gondoltam majd elmúlik. De tegnap este egészen gyenge voltam, és lázam is lehetett, zúgott a fülem, fájt a torkom, aztán ki akartam menni a mosdóba vizet inni, de csak félútig jutottam, mert sikeresen elájultam. Kiskoromban gondolkodtam azon, hogy milyen lehet elájulni, hol jár az ember olyankor. Amikor először adtam vért, akkor sikerült átéreznem milyen is az, meg most másodszor. Csak azt tudom, hogy nem jó érzés, amikor az ember nem tudja kontrolállni magát, mert lépsz, aztán összecsuklasz, és ki tudja hol kötsz ki.

No de nem itt ér véget a történet, mert azt tudtam, hogy én egészséges akarok lenni, és helytállni itt a családnál. Ezért szobába be, és Isten elé vittem mindent. Imádkoztam, és imádkoztam, majd kislattyogtam a konyhába kb hajnali 2 óra tájt olajért, megkentem magam és imádkoztam. Mert:

14 Beteg-e valaki közöttetek? Hívassa magához a gyülekezet véneit, hogy imádkozzanak érte, és kenjék meg olajjal az Úr nevében. 15 És a hitből fakadó imádság megszabadítja a szenvedőt, az Úr felsegíti őt, sőt ha bűnt követett is el, bocsánatot nyer.

János 5, 14-15

A gyülekezet véneit akkor épp nem tudtam hivatni :), de azt éreztem, hogy nem Istentől van a betegség, mert Isten gyógyító és szabadító Isten. Ezután aludni próbáltam. Ma már sokkal jobban vagyok, fel tudtam kelni, a torkom sem fáj annyira, nem vagyok lázas. Hiszem, hogy Isten a gyógyítóm, és nélküle ma az ágyat nyomnám.

Ámen

Holland kitérő

Aki ismerős, barát, családtag csak annak szól a következő. Hollandiában létem célja-oka, mindennapja található a következő cím alatt.

http://hollandruca.freeblog.hu/

Zalai Gps-/nyári/

Egyszerűen indult a nap. Jussunk el Zalaegerszegen A-ból B pontba.  

A: lakás B: Munkaügyi központ.

Egerszeg nem egy többmilliós metropolisz, mégis könnyű benne eltévedni.  

Természetesen nekem sikerült.

Na de ha már így esett, gondoltam tesztelem Egerszeg lakosságát. Zalaegerszeget egyáltalán nem ismerő idegenként mutatkoztam be.  

1. Buszmegállóban üldögélő 70 év feletti nénikék. Kezdésnek tökéletes:

    -Elnézést. Tudnának segíteni nekem, a Munkaügyi központot keresem. 

  -Oh aranyom.

  -Mit? Munkaügyi? Jhaj az én unokám is most keres munkát és…, meg …/5perc/

     -Erre egyenesen jófelé megyek?

  -Te Teri nem a Vizslaparkon át kéne mennie?

     -Sajnos én nem ismerem a Vizslaparkot.

  -Huh az nagyon messze van. Pontosan nem tudom hol van, de buszra kéne szállnia velünk mert nagyon messze van.

-Jahj dehogy, hiszen fiatal még, mi az neki.

-Nehéz a mai fiataloknak, ugye Aranyom? Az én kis Andriskám is volt 3 hónapot az x-nél, és most meg leépítés volt ott is. Mindig mondtam, hogy tanulj kisfiam, de hát …

Végül annyiban maradtunk, hogy induljak el egyenesen, és kérdezősködjem még.

Így elindultam, kérdezősködtem, és egy középkorú hölgy készségesen, és hasznos információkkal a rendelkezésemre állt. Eközben egy 60 év körüli kerékpáros is- minden kérés nélkül- bekapcsolódott a megmentésembe.

Egyértelmű, hogy segíteni akarásban nincs  hiány..

  Ezután már az érdekelt, hogy akkor is segítenek-e az emberek, ha fogalmuk sincs róla mit keresek, és eltájolnak engem? Valós és valótlan célpontok után kutatva állítottam meg embereket, lehetőleg minden korosztályt felsorakoztatva.

  Többek között kerestem a fiktív Kenguru, Pillangó játszóházakat. Néhányan készségesen eltájoltak engem egy létező másik játszóházhoz. Volt, aki kikerekedett szemekkel nézett rám. Akadt olyan fiatal házaspár is, akik afelől érdeklődtek, milyen óradíj van a Pillangó játszóházban.

Összességében mindenki elirányított engem valamerre, kivételt képezett a két 14 év körüli fiatal lány, akik szégyenlős mosollyal az arcukon, halk fejlengetéssel jelezték, hogy fogalmuk sincs miről beszélek, és gyorsan mentek tovább.

  Ezután elhaladtam a X büfé mellett. Épp szembe jött velem egy 40 év körüli férfi. Megállítottam, és megkérdeztem hol van az X büfé. Készségesen megállt, elmondta nekem a környék 4 másik italozóját, de az általam keresettről még nem hallott. (pedig ott volt a hátunk mögött) Mosolyomat visszafojtva bólogattam, majd továbbindultam, s nemsokára a vakból világtalan vezető lettem. Egy hölgy állított meg, és közeli automatát keresett, majd elkérte a telefonom, hogy felhívja a lányát, mint később kiderül az AUSZTRIÁBAN élő lányát. Sebaj, kedves mosollyal várok, várok, közben a kedves asszonyka megkér rá, hogy javítsam meg a mobilját. Bár érzek magamban műszaki rátermettséget, ez a feladat mégis meghaladta a képességeimet. Sikerült elérni a lányt, elmondani, hogy bevette a gyógyszerét, és minden rendben. És akkor valaki megkopogtatja a vállam, és karon ragad. Szó szerint. Az előbb kérdezett X büfés férfi volt. Diadalittasan lépdelt velem vissza 10 lépést és mutatott a büfé táblájára, némileg humorosan éreztetve velem, hogy milyen figyelmetlen vagyok, hiszen elmentem mellette. Mosolyogva megköszöntem a segítségét.

Összességében mindenki kedves volt és segítőkész. Persze pár km-el azét többet gyalogoltam aznap, de ez nem érdekelt. Jó érzés volt, hogy szakítottak időt az emberek a segítségnyújtásra, sőt örültek neki, hogy segíthetnek, valaki megszólította őket, történt valami aznap.

Lehet, hogy holnap téged foglak tesztelni.:)

Készülj!

Apró csodák-hit a mindennapokban

   Irány a bátyámék hegye, ahol fenyőágakat szedek a karácsonyi dekorációhoz. Apropó: hegy? Igen ez némi magyarázatra szorul, hiszen minden zalai, és vasi tisztában van vele mit jelent az, amikor kimegyünk a hegyre, azonban más megyéből származók általában kitágult pupillákkal kérdezik meg: Van egy egész hegyetek?

Nos a hegy errefelé azt jelenti, hogy van egy darab földünk a domboldalban, kerttel, gyümölcsfákkal, szőlővel, kinek mivel.

   Tehát, mentem a hegyre bicajjal. Ez mindig jó kikapcsolódás, mert a táj gyönyörű.

Azonban manapság nem olyan egyszerű kijutni az embernek a saját bátyja hegyére. Példának okáért ma 3 kutya volt a fogadóbizottságom. Ezek közül egyik se hozzánk tartozó, és kettőt látásból már ismertem. A nyáron párszor már elriasztottak. Mindig kint bóklásznak, és riogatják az embereket. Elvileg a szomszéd föld tulaja tartja őket, hogy őrizzék a telkét, azonban azzal nem számol, hogy ezek a „jószágok” nemcsak rablópecsenyét fogyasztanak.

   Normál esetben visszafordultam volna, és feladom a karácsonyi dekoráció körüli illúzióimat a 3 ugató, és felém rohanó kutya láttán. /Már csak azért is, mert a hegyen nincs kinek kiáltson az ember/ Ma azonban olyan gondolatok keringtek a fejemben, hogy Isten velem van, és nem a félelemnek lelkét kaptuk, meg nagyobb az aki bennünk van, mint aki a világban, és Jézus győztes, és az ő gyermekei is azok, és így valahogy elég bátornak éreztem magam ahhoz, hogy irtó hangosan a kutyáknak kiabáljak valami ilyesfélét:  takarodjatok innen, és én vagyok itthon, nem ők, meg ilyenek. Közben határozottan mentem előre.

És az előbb még ugatva felém szaladó kutyák farkukat maguk alá húzva hátráltak.

Így lett fenyőág, meg dekoráció.

Az az igazság, hogy tudom Isten adott nekem bátorságot, meg kellő hangerőt.:) És jó érzés volt győztesen hazajönni.

Thanks God! 

--- 

Aztán tegnap azon gondolkoztam, hogy mennyivel egyszerűbb lenne, ha csak egy évszak lenne egész évben, mégpedig én a nyárra voksolnék. Általában úgy járok, hogy mire vége van egy évszaknak, telik fel a ruhatáram, és hopp, jön a tél, de én még a nyárnál tartok. Szerintem mindenki ismeri ezt a helyzetet, de olyankor felkerekedik, és elmegy a boltba ruhát vásárolni. No de akad olyan is, hogy az embernek épp nincs pénze ilyen aranyos kis körutat tenni, ezért elkezd imádkozni.

Velem most épp ez történt. Röviden megemlítettem Istennek, hogy nincsenek téli cuccaim, és most már nagyon kellemetlen kezd ez lenni. De bízom Benne, mert mindig időben szokott rólam gondoskodni.

Talán még mondtam egy áment is az egészre. Aztán nem panaszkodtam senkinek, nem is említettem.

És ma eljött hozzánk a nővérem, aki már külön él tőlünk. Elkezdte mondani, hogy hozott pár felsőt, amit nekem akar adni. 5 jobbnál jobb pulcsit pakolt elő a táskájából.

Szívből felnevettem, (jó hangosan) mert nem gondoltam volna, hogy ilyen hamar érkezik az imámra válasz.

Az igazság az, hogy Isten nagyon jó Isten. Soha nem hagyott még cserben. Nagyon szeretem Őt.

A Dallas, a szőnyeg, meg a lepisilt ajtó története

A nagy visszatérés? Igaz, ami igaz már elég rég írtam ide. Igazából írtam, csak nem ide, de ami újra inspirált, hogy a rajongóim jelezték, mennyire hiányzik életükből a briliáns és olvasmányos, no meg a humoros, vagy a rettentően mélyen szántó gondolataim.

Na, jó nem rajongók, és nem több, csak egy…egy darab jó szándékú barát.

De azért ez már akkor is valami, nem?

Csak mit kéne írni. Mondjuk pár jó tanács:

-Próbáltad már foszforeszkálós csillaggal kigobozni a laptopod zsinórját éjféltájt, a lehető legkisebb zajt csapva, miközben a nővéred a szobában alszik? Nos ha nem, akkor ezt NE próbáld ki, mert a lehető legnagyobb zajt fogod csapni, miközben rájössz, hogy ez a csillag annyit se ér, mint egy szentjánosbogár.

-És hajnali 5-ig olvasni a fürdőszobában a mosógép tetején ülve? Visszafelé írni, télen jégkrémet enni az utcán, nagynéninek lenni? Na ezeket próbáljátok ki, mert tényleg klassz dolgok.

A mai bevásárlás elég csajos volt. Anya, nővérem, meg én. Az egyik boltban pl. bezsebelhettük a „pofátlan utolsó vásárlók” címet. 18:00 előtt tíz perccel mentünk be. Mentségünkre szolgáljon, hogy 6 perc alatt összeszedtük az 5 paprikát, meg a 6 paradicsomot. Ennek ellenére elég vadnyugati hangulat uralkodott ott benn.

Az eladók a pénztár köré sereglettek, csend, szájharmonika hangja, szikrázó tekintetek…

De aztán fizettünk egy 20.000-el, és eljöttünk.

Mindenesetre érdemes most  rew-et nyomni, és visszapörögni kicsit az időben, amikoris anyukám a pennyben valahogy a Garfield-os ládák alatt kiszúrja, hogy ott lábtörlők lapulnak. /Tudod, a bejárati ajtó elé való szőnyegek./ És tudni kell, hogy épp nagy szükségünk van egy ilyen lábtörlőre. Elkezdünk válogatni. Egy szín, de 3-féle minta. Ez okoz némi komplikációt, és megosztást. Nekem nem tetszik, ami anyunak tetszik, anyunak meg az nem, ami nekem. Kb. 15 percnyi döntésképtelenség után bevillan, megvan a megfelelő szó. Anya választottjának a mintája olyan DALLAS-os. Nem tudom pontosan, hogy miért, de olyan Dallaszos, az enyém meg olyan Jóbarátok-os. Ezzel eldől a vita. Jóbarátokat hozzuk el.

 Sajna még nem tudtuk kipróbálni, mert minden este egy kutya, vagy macska, -de lehet, hogy egy puma, vagy egy oposszum- szóval minden este lepisili a bejárati ajtónkat. Ezért anya kitalálta, hogy esténként beszedjük Jóbarátokat, reggelenként meg kitesszük. No nem tudom, hogy meddig fog ez menni, de egyelőre még vigyázunk rá. Lehet, hogy Dallas jobb lett volna?

Valószínűleg ezt már nem tudjuk meg.

Hamvadó cigaretta vég-avagy hogy lát egy kívülálló, egy szál cigaretta elszívása közben

Csak egy mozdulat, nem kettő, hanem egy. Lenyomod a fekete gombot, apró szikra hangja, és ég a láng. A már ujjaid közé fogott cigaretta felé közelítesz vele kérlelhetetlenül. A mozdulat kimért. Kicsit talán lassított is, ezzel némi nemes érzetet kölcsönzöl a szertartásnak. Szemed lehunyod, ahogy mélyet szívsz a cigaretta végébe. Te hallod a bárzongoristát, jazzt játszik. És kívülről te magad, akár a filmvásznon. Cseresznyepiros száj, néha kivillanó hófehér fogak, a hamvadó cigarettán érzéki nyomot hagyott a rúzs. Marilyn Monroe sem végezhetné csábosabban, és tekinteteket vonzóbban e mozdulatokat. Ajkad résnyire nyitod, hogy a füst szédült gomolyagként áradjon szét.

És a füst, jó légnemű anyaghoz híven kitölti a rendelkezésére álló teret. A szél rásegít kicsit, és rám talál. Szemöldököm rándul, és hangos köhintésemet egyértelműen neked szánom. 5 perc, és a szédült gomolyag, mely a szádból ömlik ki, szédült fejfájást okoz nekem. Ahogy rád nézek, nem a díva, jazz, cseresznyerúzs jut eszembe.

-1 kép: így néznek ki a filmvásznon       -2. kép: és így nézel ki te

Minden, amire asszociálni tudok, az az, hogy büdös vagy. Igen, én látom, hogy magad sodortad a cigid, ezzel megspórolhatsz szálanként pár forintot. Valóban megéri, hogy minden akadály nélkül tüdőzd le a „vitaminokban” gazdag füstöt.

És a kimérten nemes mozdulat, meg hunyorítás? Nos. Össze nem tudnám számolni hány embernél láttam már ugyanezt, ugyanígy. Pont ugyanígy.

Kétféle cigis létezik:

   - Az, aki azt hiszi magáról, hogy érzéki, nemes, művészien kifinomult. Ők lassított mozdulattal közelítenek a szájukhoz, mélyet szívnak, hunyorítanak hozzá, majd amikor kezüket távolítják szájuktól, ránéznek a cigire, és mintha élvezetet jelentene a torkukon leerőltetett bűzbomba, elégedetten nyugtázzák, bizonyosak benn, hogy kellemes látványt nyújtanak. Majd fejüket felemelve kicsit csücsörítve az arcodba fújják a füstöt. Utána a földre pillantva finom mozdulatokkal verik le a leégett dohányt. A cigi elszívása a lehető leghosszabb ideig tart.

- A dohányosok másik típusa a remegő kezűek kasztja. Ők a hüvelyk, és mutatóujjuk közé fogják a cigit, sietve szívják, általában  maguk sodorják.  A lehető leghamarabb végeznek a rituáléval, a cél, hogy minél hamarabb jöhessen a következő szál.

A két típusban a közös, hogy mindketten büdösek.Nem kicsit, nagyon.

Foguk folyamatosan sárgább,

mígnem eléri a barna árnyalatot. A rituáléban felhasznált kezük minimum 2 ujja erjedt dohányszagot áraszt folyamatosan. A szájukról nem is beszélve. Ha beszélek veletek általában gyakran törölgetem az orrom. Nem mintha náthás lennék, de szenvedek attól, hogy nem bírom a szájszagod, és túl elnéző lévén, nem mondom neked metsző nyíltsággal: moss fogat!

Az első típusba sorolható dohányosok divatból cigiznek. Vagy 14 év alattiak, akik szeretnének már idősebbek lenni, vagy olyan emberek, akik szintén divatosnak érzik egy szál elszívását, és filmbeli díváktól, klasszikus sármőröktől ellesett mozdulatokat utánoznak, ezzel süllyesztve el magukat a „van még 100000000 ugyanilyen” fiókba.

A remegő kezűek csoportja kicsit összetettebb. A napi gondok, fölös kilók. Alkohol probléma. Valami hiányzik az életéből. Elhagyta a párja. A lényeg, hogy valami hiányzik az életéből, és nincs rendben minden.

A két típus között lehet átfedés. Lehet, hogy egy ember egyszer ebbe, másszor a másik csoportba sorolható. Alkalomtól, körülményektől függően.

Nem szeretnék senkinek a lelkivilágába belegázolni, de nagyon kellemetlenül tudom magam érezni egy-egy dohányos jelenlétében. Rettentően megfájdul a füsttől a fejem, büdös leszek én is, és érzem ahogy a tüdőmet átjárja a nikotin mérge.

Én érzem magam kellemetlenül?

Önkéntesen mérgezed magad, hát tegyed. De felháborodom, amikor ezt velem teszed. És most neked nincs jogod felháborodni. Angliában te nem jöhetsz be a cigiddel éttermekbe, szórakozó helyekre. Neked ki kell menned és az épület előtt ácsorogni.

Valamikor talán majd Magyarországon is megéljük ezt.

Csak azt kérem, hogy gondold át miért cigizel. Én látlak kívülről, és szép nem vagy, sem vonzóbb. Ha valami probléma van az életedben, ez nem megoldás.

És a pénz? Megéri, hogy utána a tüdőrákod kezelésére kelljen költened? Ne, ne mond gúnyosan, hogy egy nem dohányos ugyanakkora eséllyel lesz tüdőrákos, mint te. Nem gondoltál még bele, hogy a te füstödet szívja, akár egy füstelszívó?

Egy kis felelősségtudat, egy kis bölcsesség, egy kis akaraterő.

Bátorítalak, hogy rakd le, dobd ki. Semmi jót nem adott még neked, és a környezetednek sem.

Téged szeretlek, de a cigidet nem.

Így ha találkozunk, és gyakran törölgetem az orrom, lehet, hogy legközelebb megmondom, metsző őszinteséggel közlöm…

Emberből

Forró volt a könnycsepp. Csukott szemeim közül szökött le arcomon. Ezek azok a könnyek, melyek feloldoznak. Csak akkor ilyen forró és sós, mikor Isten mélyen szól hozzám. A bemerítkezés előtt, a végső magánytól megrettenve…könnyek, melyek jelzik: itt az Úr és a megoldás. Hála, felszabadulás.

Harag volt bennem, és értetlenség. Engem nem megértők, és félreértők. És ez fájt. Tiszta volt a szívem, és minden indítékom, úgy mentem oda hozzád is. Láttam az arcodon azt a különös tekintetet. Ettől idegennek érzem magam, és szégyenkezem.

Csak őszinte voltam. Nem titkoltam zavarom, és nem szaladtam el. Mosolyogtam, és beszéltem, de nem értettetek meg igazán.

Ha emlékszem rád, és megkérdezlek, ne érts félre. Válaszolj, és elengedlek.

Ha mosolygok? Zavarban vagyok.

Ha sokat beszélek? Megbántam, hogy megkerestelek, és megfogadtam: soha többet. Egyszerűen csak kérdeztem. Ne nézz rám ilyen különösen. Ettől idegennek érzem magam.

Valaki mégis megismert, és ez reményt adott.

Majd az Úr jött oda hozzám.

„Őrhelyemre állok

megállok a bástyán,

hallgatom, hogy mit szól Isten hangja hozzám.

Úgy vágyom megállni előtte,

úgy vágyom, meglátni arcát.

Mint sok víz zúgását,

hallani hangját,

igazságot szóló Atyának szavát,

Úgy vágyom…”

A forró könnycseppet követte a többi.

Mind végigfolyt az arcomon, és már nem haragszom, nem értetlenkedem. Gondolataim hullámvasútja már nem üzemel.

Emberből

Emberből

Emberből vagyok

S rájöttem, te is!

Van egy nagy kincs elásva

Mostanában sokat hallgatom ezt a dalt. Hillson után magyarul.

Továbbá ajánlanám a Golgota Rádiót.

http://www.golgotaradio.hu/

Tibit a gyerekeknek

Kiskoromban előfordult, hogy szüleimnek el kellett menniük otthonról. Elég nagy fejtörést okozhattunk nekik mi négyen gyerekek, hogy mit is csináljanak velünk. Mert túl kicsik voltunk, hogy magunkra hagyhassanak, és amúgy is megijesztettük volna az egész utcát a nagy ricsajunkkal. (teljes hangerővel tudtunk állathangokat utánozni)

Hála Istennek voltak mindig bátor jelentkezők, akik bevállalták a 4 „kisangyalt”, akár egy éjszakára is. Kicsi voltam. Talán 3-4 éves? De pontosan emlékszem kik fordultak meg nálunk, milyen praktikákat vetettek be, hogy békében legyünk, és mennyire törték magukat a szórakoztatásunkon. A gyerekeknek hihetetlenül éles látásuk van. Észreveszik, ha valaki csak velük van, mert muszáj. Kiszimatolják azt is, ha valakiből bolondot lehet csinálni, és bizony tudják azt is, hol nincs helye a tréfának. És létezik az, akivel mindig öröm volt együtt játszani, aki mindig kitalált nekünk izgalmasabbnál izgalmasabb játékokat, aki teljes lelkesedéssel, és szeretettel jött hozzánk, és akit a mai napig mindannyian szeretünk. Ő nem más, mint Tibi.

Persze nem azt mondom, hogy más nem volt, akit nagyon megszerettünk, mert Csilla szeretettel átitatott mosolya, és Dörmögő Dömötör meséi is a kedves emlékek örök klasszikusába sorolhatók. Mégis ezt a betűhalmazt Tibornak szánnám.

A család barátja volt akkor, és most is. Huszonéves fejjel ő volt az, akire szerintem mindig lehetett számítani. A szüleimnek nagy segítség volt, ha vigyázni tudott ránk, nekünk gyerekeknek meg izgalmas, önfeledt játékot jelentett.

Persze sokszor kis jólfésült gyerekeknek tűntünk, akik a teljes fegyelemhez vannak szokva, ennek ellenére húsvér, élettel teli lurkók voltunk. 3 lány, és egy fiú. Teljesen más vérmérséklet, más érdeklődési kör. Mégis Tibinek sikerült minket összekoordinálni.

Soha nem felejtem el az izgalmas „kincskeresőt”, a játszókönyvet, a meséit, a rajzait.

Voltak Grimm, Benedek Elek klasszikusok a polcon, és mi papírfecnikkel bejelöltük Tibinek az az estére szóló rendelést, hogy melyik meséket is szeretnénk hallani. Persze mindig minimum 3-4 történetet, mert nem tudtunk megegyezni. Azonban Tibi tudta, hogy a második mese felénél már mindenki aludni fog. /a mondák szerint kivétel volt bátyám, aki mindig kíváncsi volt a mese végére./

Tibi soha nem nézett le minket, hogy csak gyerekek vagyunk, nem tudhatjuk még. Valahonnan mindig volt türelme hozzánk. Mindig szánt időt arra, hogy kitaláljon nekünk játékokat. Ő megelőzte a bajt. :)

Csodaszép rajzokat készített az emlékkönyvünkbe. Nem csak odafirkantott valamit, hogy a gyereknek jó az is. Mi nem jelzi ezt jobban, minthogy az osztálytársaink, ovis barátok kérleltek minket, hogy nekik is készítsen egy Mickey egeret, vagy egy Máriót. Mindig volt türelme, kitartása, szeretete. Fogalmam sincs, hogyan csinálta, de soha ki nem fogyott az ötletekből. Amit lehetett elraktároztam magamnak, és amikor gyerekek közelébe kerülök, tudom, hogy a mai gyerekeket is magával ragadja a Tibitől ellesett, és belém ivódott gyerekszeretet.

Azt szeretném, ha minden gyereknek lenne egy Tibije. Mert persze a szülőket szeretjük, és ők is minket, de néha kell egy kis szabadságot adni nekik, és magunknak is.

Tibit a gyerekeknek!

aprócska terror:D

Idén is „Kisjézus”, advent, meg forralt bor? /avagy mit üzen a Karácsony?/

Közeleg a karácsony.
Mit lehetne kitenni a Keresztény Diákkör faliújságjára?
Talán legyen egy szép vers? Egy megható történet? Vagy a konkrét „Jézuska megszületett” story Betlehemmel, Máriával, Józseffel, számomra már 21szerre, de egy 80 éves bácsinak 80szorra?
Miről is beszélünk? A család, szeretet ünnepe? Mézeskalács, fahéj, forralt bor, fenyőillat? Gyönyörű dekorációk a boltokban, ajándékozás, vagy „már megint nem kapom meg amit szeretnék”? Egy kis szusszanásnyi idő a vizsgaidőszak előtt?
Talán semmi, magány, nyomor?
Valószínűleg mindenkinek egészen más.
De mi is történt, amiért van a forralt bor, szeretet, szünet, pihi…
Pár hónapon belül nagynéni leszek. Az egész család nagy izgalomban van, és várjuk a babát. Jézust is várták több mint 2000 évvel ezelőtt. Mária, és József, akik tudták, hogy Istennek hatalmas terve van a születendő gyermekükkel, és elég nagy izgalomban lehettek. Aztán várták a zsidók, csak ők nem ismerték fel, hogy Ő Isten fia, mert csak azt látták, hogy Jézus József, az ács fia.
Várta még Jézust Heródes is, és kerestette, hogy hamar megölesse.
Ez a történet nem a mézeskalács, és sült alma andalítóan megnyugtató illata mellett zajlott.
Istálló, meg tehenek? És már megint a „Jézuska”? Ez olyan unalmasnak, meg ósdinak tűnik.
Azonban a forradalmi, és korszakalkotó ebben a történetben, hogy „Kisjézus” honnan, és miért jött, valamint hova ment.
Jézus Isten fia otthagyott minden luxust és kényelmet a mennyben, minden dicsőséget, és emberként a Földre született. Azért, hogy jobban megértsen téged, valamint azért, hogy felnőttként hirdesse a bűnök bocsánatát, a kegyelmet, hogy gyógyítson, és életét adja értem, érted...
Mert úgy szerette Isten a világot, hogy Egyszülött Fiát adta, hogy aki hisz Őbenne el ne vesszen, hanem örök élete legyen.

Jn. 3,16

Dióhéjban ennyi az üzenete a Karácsonynak. Egy csodálatos dolognak a kezdete történt akkor. A kezdet, aminek lett folytatása, és aminek van aktualitása mind a mai napig, minden ember számára. Nemcsak az idős néniknek, a vallásosaknak, meg az ájtatosoknak.
Isten előtt nem punk, néger, szentfazék, politikus, gyerek, lúzer és lelkész van. Ő Téged lát. Szeretné, ha a Karácsonyi ajándékot, amit már több mint 2000 éve elkészített számodra, kibontanád. A címzésen a Te neved áll.

Én már kibontottam, és elfogadtam az életemre vonatkozóan. Kár kihagyni. :)

/Annyi kiegészítés, hogy az ELTE-TTK-IK-TáTk Keresztény Diákkörének a tagja vagyok, és ezt a faliújságunk karácsonyi dekorációjaként raktam ki az egyetemen. Ha diáktárs vagy, és érdekel kik vagyunk, meg mifélékJJ gyere el keddenként tartandó alkalmainkra. Szeretjük az új arcokat:) /meg a régieket is/

kedd 18-tól, Déli épület 1.817-es terem, a büfé melletti lépcsőnél kell felmenni/

Ajánló-Timshow-rizsa

Újabb blogot ajánlanák mindenki figyelmébe. Sógornőmről lenne szó. Emlékszem, amikor bátyám még csak udvarolgatott neki, Timinek már egy szép kis füzetnyi írása gyűlt össze. Lacinak odaadta elolvasásra, de a lekére kötötte, hogy nekünk ne mutassa meg. (ugye a kis önbizalom:)) Bátyám persze nem ismeri családja nőtagjait eléggé, ugyanis olyan ösztönökkel rendelkezünk, hogy kikutatjuk azt is, amiről nem is tudjunk, hogy létezik. Valahogy ráérzünk az ilyenekre. Nos, így esett, hogy a szomszéd szobából jövő nagy hahotázásra, égető kíváncsiság éledt bennem, és nem hagyott nyugodni, mígnem csatlakoztam Timsó írásait csemegéző nővéremhez és Édesanyámhoz.

( a Nesquik nyuszi a hibás :))

Együtt sírtunk, és nevettünk.

Ajánlom neked is. :)

http://timshow-rizsa.freeblog.hu

Csiszolatlan gyémánt (iróniában gazdag)

1. Kimerült a tank. Ez a tanulás megint a kereszt. Annyira imádkoztam, hogy legyek kicsit előrelátóbb, kértem, hogy az akarást munkálja bennem Isten, de megint itt vagyok, hogy eljött az utolsó pillanat, amikor kicsit szorongva nézek a 10 nap alatt lefutó 12 zh-m elé.

Szüleim hívtak: Judit csak ez a dolgod, tanulj. Kitartás, tanulj, csak ez a dolgod.

„Csak ez”-azt hiszem ez nem segített most ki. De azért jó(„”), hogy tudatosíthattam megint magamban, hogy a „csak ez” sem megy túl jól. Igazából bemutatni magamnak a csődjeimet, azt egyedül is el tudom intézni. Abban profi vagyok. Önkritikában első.

Egy kis bátorítás, „veled vagyunk, mögötted állunk”. Talán egy kis bíztatás, meg „szeretünk ha utcaseprő leszel is” jobban esett volna. De szeretnek, tudom jól. Csak a telepátia, az most nem működik.

2. Kértem Istent, hogy minden nap tudjam, és megélhessem, hogy áldott vagyok, nem kell aggódnom semmi felől, beeértve az anyagi helyzetemet is. Legyen ez valóság az életemben. (mert már sok csodás történetet hallottam, hogy másokkal mit tett Isten anyagilag, hát én sem vagyok kevésbé fontos. Nem??:))

Ezen a héten minden eladó több pénzt ad nekem vissza, 1000-el, 500-assal. Hm. Istenem, ne tedd ezt velem. Azonnal, és automatikusan adom vissza a pénzt…/még mielőtt bemesélném magamnak, hogy ez Isten gondviselése.:)/

Azért várok, hátha ez a nagy próba volt, aztán mivel ilyen flottul átmentem, hull majd az aranyeső.:)

3. Imádkoztam azért is, hogy megismerhessem a „teremtés koronáinak” gondolkodását, legyenek fiú barátaim. Barátkozás, beszélgetések, lazulás…valahogy így képzeltem el.

Mindenesetre Isten komolyan vette a feladatot, és a teljességre törekedett. Az utóbbi pár hónapban minden retardált, perverz állat megtalált. Már az általános iskolás barnabőrű kisfiú is "vagány, gusztustalan " megjegyzéssel adta tudtomra, hogy bejövök neki. (még én szégyenkeztem miatta )

Aztán új ismeretség, külföldi srác, rettentő szimpi…2. beszélgetésünk után emailben megkérte a kezem.

Lehet megkérdezem tőle, akkor is elfogad-e feleségének, ha utcaseprő leszek, és megkérgesedett kezeimmel homlokát megsimítva, arra csókot lehelve indítom munkába, munkatársai előtt villantva ki az évek növekvő számával egyre hiányosabb fogsorom.

Ha igent mond, előkeresem az általános iskolás tündérjelmezem, anya hátha ki tud belőle hozni valamit, aztán januárban esküszünk.

Ha nem, akkor most konkrétabban mondom el Istennek, hogy mit is szeretnék.

….

Meghallgatott

Retardáltak sztornózva,

Vannak normálisak.

4. Sietek. Reggel van, ezért futok. Vagyis nem ezért, hanem azért, mert mindig kiszámolom az időm, és ha nem sikerül a rekord időt teljesítenem, elkések suliból. 35 perc a csúcs, mindig megpróbálom megdönteni, de már minden lehetséges rövidítéssel élek. Lehet, hogy lehetetlen.

Néha próbálok változni, de azt hiszem élvezem a futást. Nem szeretem a töszörgést, és azt sem ha várni kell a tanárra…így marad a reggeli sport.

1. 50es villamos megvan, 1. metró pipa..már csak el kell kapni az első 4-6-ost, és még esélyem van egy 34 perces rekord felállítására. Benn leszek a tanár előtt. Tutira. Sietek, futok, lavírozok az embertömeg között, a mozgólépcsőre elsőként jutok fel, így 30 mpet spórolok, ha végiggyaloglok…pompás. Fenn vagyok, épp jön az első 4es. Rövid ima: Uram, add, hogy felférjek.

De nem igaz. Teljesen tömve van. Hát hogy van ez Uram? És még csak le sem száll senki.

Lassan kezdhetek azért imádkozni, hogy a tanár busza késsen, vagy hogy Isten állítsa meg az időt, hogy én komótosan beérjek a tanár előtt. Hiszen minden lehetséges annak, aki hisz.

Megadóan állok a nyitott ajtó előtt. Egyszercsak valaki mellettem nekifut (szó szerint) és durva erővel bevágódik a villamosba, vállalva ezzel a tömeg egyöntetűen rázúduló haragját. Mindenesetre szépen csendben belépek a hirtelen, nagy munka árán felszabaduló helyre.

Van Isten. Ideküldött nekem egy faltörő kost, aki magára vállalta a rázáporozó megjegyzéseket, akinek az árnyékában megbújva finoman vehettem birtokba a potyahelyet.

Igen, Isten tényleg komolyan veszi az imáim.

Beértem.

Neee, várnom kell.

5. Már tudom, hogy az Eltén minden szál Zalaszentgrótra vezet. Egy csomó tanárom hozta fel előadásai közben szerény lakhelyemet. Én meg mindig naivan állok magunkhoz, és azt hiszem, hogy a Natur Aqua, meg a discónk ami miatt tudhatnak rólunk az emberek.

Áh, dehogy, ez bizony butaság, hiszen nemrég még a Híradóban is benn voltunk. Barátnőm mesélte nagy hévvel, hogy híres a városom. Jhaj kiderült, hogy az országban nálunk a legnagyobb a halálozási arány. A zalai régió kiemelkedően jó rész, és Szentgót meg érthetetlen okból kifolyólag egy fekete folt. Csodás. Milyen szemtelenség ilyet bemondani a hírekben. Inkább tartottak volna 3 perces néma csendet Jimmy emlékére. Engem aztán ne égessenek.

No de van egy nagyagy ásványtanos tanár. Csak megjegyzem, hogy számomra az ásványtan magolós, tömör, átláthatatlan része jelenti a mumusok mumusát. Csak egy pl: Na(Mg,Fe,Li,Mn,Al)3al6(BO)3Si6O18(OH,F)4-Ez a turmalin képlete. És van ilyenből (először csak) 50, és tudni kell a jellemzőit is, csupa nyalánkság. Nos nekem a minden logikát mellőző száraz dolgok bebifflázása nem tartozik a legnagyobb erényeim közé, ezért mertem mumusnak becézni az ásványtant.

És a neves tanár úr közölte velem, hogy Szentgrótról származott több neves ásványtanos szaktekintély, akik tanszékvezetők is voltak.

Nem hozhatok szégyent rájuk.

Leülök, és kezdem. Azt hiszem valami dallamot találok ki a képletekhez, úgy menni fog.

….

A dalos verzió nem túl célravezető, de nem adom fel.

Megy a szekér:)

Nem vagyok az a típus, aki sokat járatja a száját, ég a szereplésvágytól, és reklámozza magát, dicsekszik, kérkedik minden apró sikerével.

Van egy csoporttársam, aki pedig teljesen az én ellentétem. Akárhányszor beszéltem vele, mindig azt értettem meg a mondanivalójából, hogy milyen ügyes, szemfüles, okos, szorgalmas, de valahogy mégis tanulás nélkül is megy neki minden, aztán házias, pár millió forint csücsül a számláján, mert már a szülei is olyan előrelátóan tökéletesek voltak, hogy évek óta gyűjtik neki a pénzt...és folytathatnám.

Kicsit elgondolkodtam. Mert ha meghallgatom mindezt, és magamra tekintek, hm...nekem se milliók nincsenek a számlámon, se olyan szemfüles, meg szorgalmas nem vagyok, és nem teszek meg mindent emberileg, hogy a jövőm szuper, a pályám felfelé ívelő sikerstory legyen. Nem reklámozom, és dícsérem magam állandóan, nem ugrálok körbe befolyásos embereket, és általában nekem nincsen protekcióm sehova, nem kaparok, furakodom, törtetek.

DE!

Azt tapasztalom, hogy nincs hátrányom semmiben. Nem vagyok szürkeegér emellett a csoporttársam mellett, és nem félek attól, hogy majd neki lesz munkája, nekem meg nem. Nem tartok attól, hogy neki lesz a milliókból háza, én meg majd egész életemben albérletben tengődök.

Mert Isten a világon a legnagyobb protekció.

És az Ő gyermekei áldást örökölnek.

Ezt tapasztalom mostanában, hogy hiába futkározik valaki emberileg, és tesz meg mindent, mégis előnyben van az, aki az Úrban bízik.

Pl.: Ásványtan zh-mat nem tudtam megírni, mert nővéremnél voltam Angliában:) De utána lévő héten kértem Tanár urat, hogy pótolhassak, ahogy megbeszéltük előre. Először nem akarta megengedni, mert nem volt kedve dolgozatot javítani, de abba beleegyezett, hogy szóban beszámolhatok. Mondanom sem kell, hogy úgy nehezebb, mert ásványfelismerésről van szó, és kevesebb az ember ideje, én meg amúgy is stresszelni tudok ilyen helyzetekben. És a történethez hozzátartozik az is, hogy hajnali 3-kor kezdtem el megtanulni a képleteket, genetikát, szimmetriát, (anya ha olvasodJJ: ez külön történet, hogy miért, de nagy dolog, hogy nem lefeküdtem, hanem tényleg rászántam az időm)

Tehát tanár, meg én, és a „kedvenc" ásványaim. Még egy rövid imát elmormoltam, hogy Isten ne hagyja, hogy itt most nagyon beégjek...és mi történt? MI TÖRTÉNT?

Isten ott megjelent, mert egész jól eszembe jutott minden amit az elmúlt pár órában az agyamba tömtem. És a Tanár úr nagyon megdicsért, hogy ilyen jól meg tudom figyelni az ásványok jellegzetes bélyegeit, és még egy héttel később is engem dicsért a csoporttársaim előtt.

De még most sem értem ezt. Én nem éreztem olyan különösen jónak azt a „szereplést", csak azt tudom, hogy megjegyzett a tanár magának, a hátrányomból előny kovácsolódott, Isten velem volt nagyon erőteljesen, 4est kaptam, és azóta is mosolyogva köszön nekem a tanárom, aki tanszékvezető is egyben.

„... nem azé, aki akarja, sem nem azé, aki fut, hanem a könyörülõ Istené."

Róm 9, 16

Hiába terjed a világban az a fertőzés, hogy csak az a tiéd amit magadnak kaparsz, csak akkor érvényesülhetsz, ha furakodsz, törtetsz, másokat kitúrsz, és mások ellen ármánykodsz, ennek nem kell így lennie, mert ezzel az ember a saját lelkét mérgezi meg. Aztán utána meg megpukkadnak az irigységtől, amikor az én hajóm megy szépen előre kegyelemből. Mert jó szelet kell befogni. Ez pedig a Mennyei szél. Ez meggyógyít, felemel, széppé tesz, és bölcsességgel lát el, a sikertelenségeidet győzelemmé változtatja, és nem kell beleőrülnöd, hogy milyen végesek az emberi határaid. Annyiszor megtapasztaltam ezt, és mindig ebben szeretnék élni, felkelni, és lefeküdni. Félelmetes is belegondolni, hogy ki áll én mögöttem. Isten! Az Egyetlen, a Világmindenség teremtője, Ura, Királya, Fennséges Fejedelme...Hatalmas, erős, és mégis az én Atyám, szerető Apukám.

Én így vagyok erős, okos, bölcs, és sikeres. Őáltala.

/Ui: Ő mögéd is oda akar állni, és tolni a hajódat. Kérdés, hogy akarod-e?/

Jobb az Úrban bízni, mint emberekben

Lassan éjfél. Dicsőítést hallgatok. Még tanulnom kell, de szükségem van lelki feltöltődésre.
Annyi impulzus ért ma, tegnap, és igazából ér minden nap folyamatosan.
Emberek, blabla, ezt gondolom én meg azt, így jó, de az nem jó, ilyen vagy, meg olyan vagy…és kicsit elvesztem a vélemények sűrűjében.
Mind emberi gondolat. Következő félévtől elköltözöm a jelenlegi albérletemből. Még nem tudom, hogy hova, és hogyan, csak azt tudom, hogyha bennem ilyen kristálytisztán megérik valami, akkor az általában Istentől van. És ha Isten támogat valamiben, akkor azon áldás lesz.
Van a kolesz, amire korábban még lehetőségként se gondoltam, de már nem zárom ki, valamint még páran felajánlották a segítségüket, és sok-sok ajtó nyílt meg előttem.
És nem tudom, hogy merre induljak el. Voltam én már kollégista középiskolásként, és albérletes 2 helyen. Elég vegyes tapasztalatokat gyűjtöttem be, és ezért nem tudom merre, merre. Csak azt, hogy valamerre.
És a mai nap arról szólt, hogy kikértem emberek véleményét. Családtagok, ismerősök…és bíztam bennük, hogy a nap végére okosabb leszek, de inkább csak összezavartak, s apukám bölcsességei sem hoztak megváltást.:)
És most itt ülök az ágyamon, azt hallgatom a dalokon keresztül, hogy Isten milyen csodás, mennyire szeret, és nem hagyja, hogy megszégyenüljenek a gyermekei. Hát igen, valakinek a véleménye, bölcsessége nélkül futkározhatok emberek véleménye után, és csak elkeseredek.
Kihez mehetnék, ha nem Istenhez. Kinek a bölcsessége végtelen, mint a világmindenség, ki ismeri a múltam, és jelenem, ki tud minden hajszálamról. Ki ígérte azt, hogy minden a javamra lesz? Ki mondta nekem, hogy jót tervezett az életem felől? Kinek kimeríthetetlen az ígéretei tárháza, és végtelen szeretete?

-Az Úrnak félelme az ismeret kezdete-Péld. 1,7

Van egy igen fantasztikus ige a bibliában. Eddig átsiklottam fölötte, de nővérem felolvasta nekem, és szíven ütött. Az a pláne benn, hogy nem Pál, és Péter, vagy Mózes mondja, hanem Jézus maga!

23 Bizony, bizony mondom néktek, hogy amit csak kértek az Atyától az én nevemben, megadja nektek.

24 Eddig nem kértetek semmit az én nevemben: KÉRJETEK, ÉS MEGKAPJÁTOK, HOGY ÖRÖMÖTÖK TELJES LEGYEN!!!”

János ev. 16

És nem azért, hogy jobbak, szebbek, okosabbak legyünk, nem azért, hogy utána 10szer annyit behajthasson rajtunk, és számon kérjen bennünk. Egyszerűen azért, hogy örömünk teljes legyen.

Annyiszor szól az ige az örömről, szeretetről, hogy jó dolgokat készített nekünk Isten. /tehát egyáltalán nem sápítozó, meg komor képű keresztényeket szeretne a Földön látni/ És a legjobb dolog az életemben, hogy Jézus eljött a földre, és értem, az én bűneim eltörléséért meghalt a kereszten. Általa van reménységem az örök életre, és általa menekültem meg az örök haláltól, a pokoltól.

Igazából ezt nem érdemeltem meg. Persze, hogy nem, csakis KEGYELEM tart meg. És akkor Isten ezen felül még annyi mindent ígért… öröm, hálaadás, béke, erő, szabadság, bölcsesség, étel, ruha….és kérjek bátran, mert adni fog, hogy örömöm teljes legyen. És úgy érzem, hogy Ő is azért akar adni, hogy az Ő öröme legyen teljes, mert ennyire szeret Isten engem. Igen Nagy Juditot, és Téged is ugyanígy. Kedvét leli abban, hogy megörvendeztethet.

Bízhatok-e valakiben is nála jobban?

Most bölcsességre, és útmutatásra van szükségem. Egész nap éreztem, hogy menjek Mennyei Atyám elé, de csak halogattam, és összezavarodtam. Hívott, mert Ő már tudja, hogy mi lesz a legjobb nekem. Most mennem kell, mert Isten vár rám. Szeretné, ha próbára tenném, és emlékeztetném az ígéreteire. Mert Ő nem változott meg, és nem másította meg szavait.

ÁMEN

5 Bízzál az Úrban teljes szívből, és ne a magad eszére támaszkodj!

6 Minden utadon gondolj Rá, és Ő egyengetni fogja ösvényeidet.

7 Ne tartsd bölcsnek önmagadat, féljed az Urat, és kerüld a rosszat!

8 Gyógyulás lesz ez testednek, és felüdülés csontjaidnak

Péld.3

Miért jó, ha elütik az embert?

Ma majdnem elütöttek. Kétszer is. Az a pláne, hogy mindkétszer a járdán. Először egy autó akart a szélvédőjén viszontlátni, délután pedig egy komisz motoros kergetett meg. Rettentően komoly, és veszélyes helyzet állt elő, amikor a semmiből egyszer csak előkerült a motor, meg az utasa, és olyan hirtelen történt minden…kérlelhetetlenül száguldott felém. Tudtam, nem fogja elrántani a kormányt, és a féket sem koptatja  „fölöslegesen”. Kaján vigyor ült ki az arcára.

Pörögtek a kerekek, s nekem nem maradt más választásom, nincs mese. Kénytelen voltam a járda menti bozóttal eggyé válni, hogy egyben maradjak. Az arra járó-kelők engem is bokornak nézhettek. Mindenesetre a térdem magasságában elszáguldó 3 éves apróság arcának mosolya az enyémre íródott, és felrázott kicsit szürke gondolataimból.

Kell, hogy néha elüssék az embert a vigyorgó gyerekek, hogy utána mi is felrázhassunk mást:

Élni MA kell, itt és most, mosolyogni, és megemlékezni a csodás dolgokról, amik az életünket kitöltik.

Ajánló

Van két igen szerény, kedves, csodálatos ismerősöm. Tóth Zita és Tamás (tesók). Jól tudják titkolni, hogy mekkora tehetségük van a művészetekhez. Nyáron még nagy örömmel rácsodálkoztunk Zitussal arra, hogy: "Te is szeretsz rajzolni, én is, de jó.":):) De én csak maszatolok hozzájuk képest. Ajánlanám Zita, Tamás portréit, festményeit, valamint Tamás Aurolia című könyvét, amihez szponzor kerestetik.

http://www.westandthomasso.uw.hu

Este az Úrral

 
10 óra lesz nemsokára. Este 10. Az égen csillagok remegnek, és bár nyár van, a szél hűvös enyhet adó, és az őszt idézi. Tücskök milliárdja zeng dícséretet egyszerre. Mindannyian ugyanazt üzenik dalukon keresztül. Szent, szent a seregek Ura. A szél, az estébe hajló égalja, mely ezer színben pompázott. A fák milliárd levele is azt súgta, hogy Isten milyen csodálatos. Nemcsak a szemem és a fülem volt nyitva. A szívemmel szívtam magamba a természet üzenetét.

10 óra van. Ma a ház túl nyomasztó a számomra. A vacsora illatát magukba szívták a bútorok, a falak pedig még a nappal nyomasztó melegét ontják magukból. Ma a csillagok olyan csábítóak, és lelkem úgy kívánja a nyár valós illatát, és a szél talán záport hoz majd, mely kedves emlékeket idéz.

10 óra múlt és lassan elnyom az álom. Az éjszaka friss illata kíván édes álmokat. A csillagok fénylő mákszemeiből a nyár enyhében főtt illatos tea ringat álomba. Csak egy pléd, egy párna és a ciripelő csend. Lassan táncolok át a valóság és álom határán. A gondolataim zsibbadtan kavarognak, a vérem is lassabban áramlik az ereimben.

10 óra után a napnak lassan vége. A harag elpárolog, hogy a hajnallal tiszta lappal induljon életem. Úgy alszom el, hogyha Isten trónja előtt ébrednék elszámolhassak az életemmel. Úgy alszom ma el, hogy hálával tele a szívem.

Az írást úgy hagyom abba, hogy a tücsök sereggel együtt énekelem: Szent, szent a seregek Ura.

Ámen

Cige, kuppancs?

Barátnőmnél töltöttem pár napot. Öccsével sakkoztam, és miután minden bábuját leszedtem;) beszélgetni kezdtünk. Rájöttünk, hogy magyar nyelvünk még mindig elég hiányos. S felvértezve magunkat csokival, meg csokival, úgy döntöttünk, vállaljuk a kihívást, és a kemény feladatot. Majd mi megreformáljuk a magyart.

Két igen hasznos szavunkat említeném csak meg.

Vajon van-e szó a magyarban a cipőfűző végére? Arra a kemény részre, ami megkönnyíti a cipő befűzését? Ugye nincs.

Ezért lett ez a CIGE=CIpőfűző+véGE

És a kupakon található kis „izé”-re? Tudod, amikor nyitod ki az ásványvizet, és ez a karika ott marad az üvegen, amikor sikerül kibontanod.

Hogy elkerüljük ezt a hosszú körmondatot, kitaláltuk aKUPPANCS elnevezést

Kuppancs= KUpak+taPPANCSa

Nagyon szívesen:)